Hírek, események 

Állásfoglalás az állatvédelem társállatokat és haszonállatokat érintő legfontosabb feladatairól

Az állatvédelem terén nem pusztán az állatvédő civil szervezeteknek, de az államnak is számos kötelezettsége van. Ezért az Állatvédő Szervezetek Egyeztető Fórumának résztvevői egyetértenek abban, hogy az állatvédők egységes fellépése mellett intenzívebb állami közreműködésre van szükség az alábbi területeken:

1. A kóbor és gazdátlan állatok számának csökkentése

- Ösztönözni és segíteni kell a gazdákat abban, hogy a tulajdonukban lévő társállatok ivartalanítását elvégeztessék

- Ösztönözni és segíteni kell a gazdákat abban, hogy a tulajdonukban lévő ebek egyedi, elektronikus megjelölését (mikrochip) elvégeztessék

- Nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy az országban létrejöjjön egy egységes ebnyilvántartó rendszer, melyben minden, egyedi azonosítóval (mikrochip) ellátott kutya adatai nyilvántartásra kerülnek, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e az eb törzskönyvvel vagy állatútlevéllel

Ennek a folyamatnak elengedhetetlen feltétele, hogy jogszabály írja elő az állatok egyedi, elektronikus megjelölésének (mikrochip) kötelezettségét, továbbá azt, hogy az önkormányzatokon keresztül az állam az ehhez szükséges finanszírozást is vállalja.

- A gazdátlan állatok számának csökkentése érdekében az állatotthonok minden tőlük telhetőt megtesznek, azonban ahhoz, hogy tevékenységüket törvényes keretek között tudják végezni, nélkülözhetetlen, hogy az ehhez szükséges anyagi alapokat az állatvédelmi törvényben előírtak szerint biztosítsák számukra.

Ezért elengedhetetlennek tartjuk, hogy az állatvédelmi törvény (1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről) az állatvédelmi feladatok pénzügyi fedezetére vonatkozó paragrafusai betartásra kerüljenek, valamint azt, hogy az állatkertek és állatotthonok létesítéséről és működtetéséről szóló végrehajtási rendeletben (3/2001. (II. 23.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól) támasztott követelmények teljesítéséhez a szükséges anyagi alapok megteremtésre kerüljenek és hozzáférhetőek legyenek az állatotthonok számára.

Javasoljuk továbbá azoknak az anyagi alapoknak a megteremtését, amely kistérségi társulásonként egy- egy állatmenhely létrehozásához és működtetéséhez szükséges. Ezeknek az állatmenhelyeknek a működtetési lehetősége elsősorban állatvédő szervezeteknek legyen felkínálva.

2. Az állatkereskedelem szigorítása

Szigorításra van szükség a kisállat-kereskedésekkel kapcsolatos jogi szabályozásban, továbbá hatékony fellépésre az illegális állatkereskedelem visszaszorítása érdekében (különös tekintettel a kölyökkutya-exportra).

3. Haszonállatokkal való bánásmód javítása

- Elengedhetetlennek tartjuk az élőhal árusítás haladéktalan betiltását, mivel az árusítások helyszínén a halak megfelelő tartási körülményeit nem tudják biztosítani, valamint a jogszabályban előírt kötelező kábítást sem tudják megfelelően elvégezni. Az esetleges türelmi idő alatt limitálni kell az elárusító helyeken az egy köbméterre jutó élő halak maximális számát.

- Hatályon kívül kell helyezni a 9/1999. (I. 27.) FVM rendelet a vágóállatok levágásának és leölésének állatvédelmi szabályairól azon rendelkezését, ami engedélyezi a felesleges csibék leölése során "gyors halált okozó mechanikus berendezés" alkalmazását, mivel az élő állatok bedarálását az Európai Uniós jogszabályok nem engedélyezik.

- Egységesen fel kell lépni az azonosítatlan eredetű és származású, távol-keleti szőrmetermékek és szőrme-kiegészítőkkel rendelkező termékek behozatala és forgalmazása ellen

4. Lefoglalt állatok sorsának rendezése

Büntetőügyekben társállatok tömeges lefoglalása és bűnjelként való, akár évekig történő megőrzése esetén az állatok határozatlan időre való átvétele, gondozása és tartása nem várható el az állatmenhelyektől, melyek saját, örökbe adható állományukat is nehezen tudják eltartani. Ezért a katasztrófavédelmi tervek mintájára szükségesnek tartjuk, hogy az állatok bűnjelként való megőrzésére kiépítésre kerüljön egy országos hálózat, melyben az állatok tartásáról az ítélethozatalig az állam gondoskodik.

2006.09.09.

Kóborgó kutyák meséje

Artúr Király még egyáltalán nem volt Artúr, főleg nem Király, csak egy névtelen, hathetes, dagadt kis kölyök (elszökött?, kidobták?), amikor egy hajnalon Nejem és Api (angol szetter) mellé szegődött az utcán egy sötét, novemberi, ködös hajnalon a korai séta alkalmával.

Feleségem, Kriszta hozta be a kis vakarcsot ,mert hiszen nem tudta levakarni sem magáról, sem Apiról; elszántan ügetett a Nagy kutya mellett ,ma már tudom: kereste a gazdát, az otthont, ahol kutya is, EMBER is van. S a zebránál, ahol száguldoztak az autók – bizony ölbe kellett venni. Talán elgázoltatta volna magát, ha nem jöhet tovább velük. Ez a BARÁTSÁG, a vonzódás csalhatatlan jele, mely a haláltól sem riad vissza!

Orvoshoz vittük, mérettük, injekciókat, vitaminokat, kálciumot kapott (egy falat hat kilós dagi ,most több, mint hetven!)  bátor volt, rettenetesen bátor, hős, elszánt kiskutya. Mint, aki pontosan tudja-érzi, ez a jó döntés, ez az én Falkám. Mint, aki hazatalált.

Ez a kedves nő, a röhögcsélő, nagydarab pasas, és a szertelen, nagykamasz leány, aki csak sikoltozva, könnyes szemmel ölelget, kényeztet, símogat, puszilgat. S főleg: ez a morgós, öreg, tarkabarka cimbora, ez a Nagykutya, aki nem adja magát, de mégis utat mutat. Olyan, mint a Papa vagy, mint a Mama! Szigorú, de mégis szeret. –gondolhatta magában, de legalábbis így viselkedett. Alkalmazkodóan, megadóan, tehát – levette lábáról Apit.

Hargitay dr., amikor elmeséltük a történetünket, gyanakodva nézett: Milyen fajta? nem tudják? Kaukázusi ,ez egy 150 ezer forintos kölyök. Találták? Aha, ha akarom hiszem ,ha akarom nem! Ilyet találni??? Hahaha!

S közben a váróban ült egy öt hónapos, borjúméretű kaukázusi juhász (kimeredt szemmel néztük!), mely akkor fele volt, mint most a mi hajdani Kiskutyánk.

Mert bizony növekedésnek indult Artúr rohamosan, napról napra, hétről hétre. Csirkenyakat , farhátat evett a kutyuska (viszont szobatiszta lett két és fél hónapos korára) – tápra, konzervre, tésztára, rizsre csak fintorgott, viszont fáradhatatlan, bivalyerős, csupacsont, csupaizom, csupabőr és csupaszőr nagykutya lett belőle.

Ekkor lett Artúr Király!

Mire éppen elment, meghalt API! Az előző Király, legalább is a mi életünkben. API aki még tanítgatta, nevelte a kis Bolondot, már amennyire egy 14 és fél éves, nagybeteg Öregtől kitelik.

Három és fél év… Elrepült, mint egy pillanat. Nézem ezt a rendíthetetlen Óriást, aki a hűség és a védelem eleven szobra. Artúr Királyt, aki megingathatatlan. Akit nem hagyunk magára egy pillanatra sem. Aki nélkül nem megyünk sehová, mert mindig velünk kell legyen, aki nélkül nehéz lenne már az Élet!

Ez persze nem egy Nagy történet! Kit érdekel?!

Banális, milliókra érvényes, százszor megírt, mert végül is nem szól másról, mint: a szeretetről, a barátságról, az életről, a halálról, az atavisztikus vonzásokról, amelyekre érdemes figyelni, a hűségről, mely mentes minden hátsó szándéktól (jó esetben), szóval: hétköznapi emberek hétköznapi sztorija!

De, ha figyeltek ,ahogy cseppben a tenger ,ebben is ott az egész világ!

Aki látja-érzi ,annak jó!  Aki nem, sajnálom, szívesen segítek .

Vagy nézzen egyszer csak hosszasan egy kutya szemébe..... 

                                                                                                                                                                                            eLá

  Minden jog fenntartva !